Mintha most minden m�s lenne odakint.
Csak halov�ny k�p, �s mer� tudatlans�g.
�gy az ablakb�l n�zve, azt �rzem, valami gondolataimba f�rk�zik. M�gis… Tal�n sosem tudom meg, mit rejt ez a t�li kies t�j, sz�momra.
Az emberek ny�zs�gnek k�r�l�ttem, mint egy b�lban.  Halk heged�, �s zongorasz� hallatszik h�tam m�g�l, s mikor megfordulok, �ri�si ruh�k lengedeznek, �s mindenki �larcot visel, mely a csill�r miatt f�ny�radatban �szik, hisz minden egyes darabon dr�gak�vek vannak.
�rt�ktelen vacakok, hiszen a p�nz bemocskol mindent, m�soknak csak az �rt�k, a val�di becst�rgyak helyett. Visszafordulok. V�g�l is, a t�li, kies t�j szebb, mint a f�nyben pomp�z� bemocskolt kavicsok. Feh�r, �rtatlan, �s addig nem v�lik piszkoss�, m�g az emberek azz� nem teszik. �rzem, valaki m�g�ttem �ll. �gy teszek, mintha nem venn�m �szre, h�tha arr�bb megy, �s folytatja az este monoton, vontatott hangulat�t. M�g itt van. Lassan megfogja v�llam, majd finoman h�tr�bb h�z. Nem tudom, mit akar t�lem. �ll�t v�llamra helyezi, �gy, hogy nekem se legyen k�nyelmetlen.
- Ahelyett, hogy siratod azt, mit a m�ltban megtehett�l, volna, de nem tetted, �llj talpra, �s �lvezd ezt a kis h�tra maradt id�t, m�g az eg�sz vil�g m�g mocskosabb lesz. Ism�t nem tehetsz ellene semmit – hangja m�lyen �rint, semmit sem tudok mondani. K�nnycseppek egym�s ut�n gurulnak ebbe a v�gtelen�l koszos terembe, a m�g koszosabb vil�gba. Mindenkinek, nekik is jobb lett volna, ha odabent maradnak. � er�sen mag�hoz szor�t, s let�rli k�nnyeim. Megfordulok, de imm�r csak egy �res, berendez�sre �s kipakol�sra v�r� szob�t tal�lok magam m�g�tt, egy aztallal, �s azon egy memoval:
„Ne felejtsd el a m�rcius nyolcadik�t!”