Megint ugyan az, mint minden nap, mikor iskol�b�l megyek �ppen haza. Valaki rohan, megl�k, de j� er�sen, �n pedig beleborulok a nagy �szi lev�lkupacba.
- Bocs! – rohan� hangj�t m�r csak a kellemes sz�lfuvallat juttatja vissza hozz�m.
- T�nyleg ilyen �tl�tsz� vagyok? – k�rdezem magamt�l, mik�zben felt�p�szkodom �s leszedegetem magamr�l a pirosas-barn�s leveleket.

A l�nyok mind ler�znak. Pasik�nt �s bar�tk�nt is – b�r nem mintha t�l sokat pr�b�lkoztam volna b�rmelyik�kn�l is. A saj�t oszt�lyt�rsaim nem tudj�k r�lam, hogy az oszt�lyukba j�rok. Akik m�gis – a fi�k k�z�l egy p�ran – azok szerint nem vagyok k�z�j�k val�. Nos, valljuk be, igazuk van.

A vaskapu hideg kilincs�t lenyomva l�pek be a h�zunk kertj�be, majd miel�tt kinyitn�m az ajt�t, m�g egyszer az �gre emelem tekintetem. Egy-k�t k�sza b�r�nyfelh� �szk�l odafent.
- Megj�ttem – mondom halkan, rem�lve, hogy nem t�r�m meg a pillanat bennem m�g �l� var�zs�t.
- �dv itthon! Milyen volt a mai nap? Bar�tok? – nemlegesen cs�v�lom a fejem nevel�any�m k�rd�s�re.
- Elviszem a f�nyk�pez�t, most megyek, majd k�s�bb j�v�k.
- Nem is eszel?
- Nem vagyok �hes – l�pn�k ki az ajt�n, mik�zben ut�nam sz�l
- Ne gyere t�l k�s�n!
- Ahogy alakul – vajon mikor veszi �szre a hangomban cseng� b�natot?
Becsukva a magam m�g�tt hagyott vil�g ajtaj�t, egy r�gi �p�let fel� veszem utam. Nincs messze t�l�nk, az �llom�s m�g�tt van. Mindk�t hely elhagyatott, �vek �ta egy l�lek sem j�rt ott rajtam k�v�l. �n is csak az�rt, mert szeretem az ilyen helyeket, �s mert tal�n kicsit magamra is eml�keztetnek. Ebben az �vszakban m�g az �t is kifejezetten sz�rakoztat� tud lenni, k�zelr�l lehet megfigyelni a term�szet minden apr� rezd�l�s�t. A lassan elt�n� mad�rcsicserg�seket, a sz�raz levelek recseg�s�t, �s a szelet, ami a k�k �ggel egy�tt a szabads�got t�kr�zi sz�momra.

Az �t �ra k�r�l m�r s�rg�san a s�t�ts�gbe pisl�kol�, r�gi utcai l�mp�k jelzik, hogy c�lba �rtem.
�gy d�nt�ttem, hogy ma megteszem azt a l�p�st, amit eddig nem mertem. A kapu, mint aki v�rja a l�togat�kat, t�rva-nyitva �ll, csak n�h�ny fut�n�v�ny �s az �ri�si gaz k�zd a vend�gek ellen. Egy v�kony, kik�vezett utacska vezet a sok gaz, �s az elvadult r�zsabokrok k�z�tt a h�z ajtaj�hoz, ami a falon fut� borosty�nt haszn�lja z�rjak�nt. M�sodik k�pk�nt a helyr�l, a faajt�ba kapaszkod� n�v�nyt �r�k�tem meg, majd gonosz m�don leszedem, hogy az ajt� m�g� pillanthassak.

A h�z bel�lr�l is nagyon sz�p, minden antik itt bent. H�t igen, hiszen ez Franciaorsz�g…
Ak�rmennyire is tetszik az orsz�g, jobban szeretn�k a sz�l�f�ldemen, Jap�nban �lni. Ha ap�m akkor nem felejtett volna el… A nyaral�sunkon, egy bev�s�rl�k�zpont k�zep�n…
Egy�ltal�n szerencs�snek �rezhetem magam, hogy akkor egyszer valaki �szrevette, hogy egyed�l vagyok.

Ahogy v�gigmegyek a folyos�n, a jobboldali ajt�k k�z�l egy nyitva van. Finoman kicsit beljebb l�k�m, �s bekukucsk�lok, de minden, amit l�tok porban �szik. Becs�szom a r�sen, majd igyekszem �tl�tni a porr�tegen. K�nyvespolcok, amiken egyes k�nyvek valami okn�l fogva nem porosak, ahogyan az el�tt�k l�v� fotel sem, amire siker�l majdnem r�esnem, mikor a k�nyvek gerinc�n pr�b�lom elolvasni a c�meket. Megt�maszkodva a fejt�ml�n, felt�nik, hogy egy gy�ny�r� porcel�nbaba van benne. Nagyj�b�l 50 centis lehet, gy�ny�r�en van megmunk�lva, biztosan egyedi k�sz�t�s�. Hossz�, g�nd�r, barna haja van, z�ld szemei, �s ahogy egy bab�hoz illik, h�feh�r b�re.
Haza szeretn�m vinni �t, hogy ne kelljen neki is egyed�l maradnia. B�r lehet, hogy ez ink�bb �nz�s�g… N�ha az is megesik.
K�s�re j�r, ez�rt �lbe kapom, �s t�vozom.

A d�szes utcai l�mp�k halv�ny f�ny�kkel utat mutatnak hazafel�. Az �g felh�s, es�re �ll, �gy sietek. Finomkod�s n�lk�l rontok be a kapun, az ajt�t viszont halkabban nyitom, nehogy miattam fel�bredjen a nevel�any�m. Cip�t �s kab�tot lev�ve t�ntorgok be f�radtan a szob�mba, �s kedvenc kis polcomra �ltetem a t�r�keny h�lgyet, majd bem�szom az �gyamba, �s a fejemre r�ngatom a takar�t.

- Reggeli! – �breszt fel egy, a mindennapjaimba be�p�lt hang.
- Megyek – motyogom, majd szemd�rzs�l�s k�zben kik�sz�l�dom az �gyamb�l. Ahogyan elhaladn�k a h�n szeretett polcom mellett – ott vannak azok a t�rgyak, amiket im�dok – �gy kezdem el �jra d�rzs�lgetni a szemem. Elt�nt a baba. Lemegyek, majd reggeli k�zben felteszem a k�rd�sem.
- Mondd, te vitted el a bab�t a polcr�l?
- Milyen bab�t? Hazahozt�l egy gyereket?
- Nem. Tegnap tal�ltam egy nagyon sz�p porcel�nbab�t, leraktam a polcra, �s most reggelre elt�nt.
- Az�rt rem�lem nem volt tiszta kosz.
- Nem – fejezem be a reggelim, �s a besz�lget�st is. Felmegyek, leellen�rz�m, t�nyleg nincs-e ott, majd meger�s�tem magamnak, hogy nincs. Leveszem a polcr�l a f�nyk�pez�t, �s elhat�rozom, hogy �jra elmegyek abba a h�zba, m�ghozz� most.

A k�v�ncsis�g fut�l�p�sben hajt v�gig az utc�n, vajon ott lesz-e a baba ism�t? Annak ellen�re, hogy a sz�vem majd kiugrik a hely�r�l, lass�tok a h�z kapuja el�tt, hogy ne azzal szakadjak be, majd ism�t gyors�tok, �s az ajt�t szint�n finoman nyitom ki.

Tegnap nem l�ttam, de a f� folyos�n v�rfoltos a fal. �jra abba a szob�ba nyitok be, majd az ajt� �ri�si csattan�ssal z�r�dik m�g�ttem, �s ak�rhogy pr�b�lom, nem ny�lik ki, mintha beszorult volna. Elindul egy zen�l�doboz dallama, pedig rajtam k�v�l senki sincs itt. A fotelhoz s�t�lok. A porcel�n t�rgy ott hever benne, megvil�g�tva a kev�ske f�ny �ltal, ami a poros ablakon be tud sz�r�dni. Keresek valami f�nyforr�st. Ujjaim k�l�nb�z� hegyes �s �les t�rgyakon �tg�zolva �rnek el egy gyertyatart�ig, amit hely�r�l lev�ve a n�lam l�v� �ngy�jt�val pr�b�lok meggy�jtani.

Levettem p�r k�nyvet, �s m�r egy ideje ezeket lapozgatom, nem tudom pontosan mi�ta.
A polcon, ahonnan leszedtem �ket, minden van. R�gi k�nyvek, napl�k, jegyzetek.
Odakint eleredt az es�, �s lassan s�t�tedik. Lopva ism�t a bab�ra pillantok, �s elt�n�d�m azon, vajon ki hozhatta vissza. M�g az is megeshet, hogy alva j�rok. Az ajt�ra n�zek, gondolkozom, hogy ha most megpr�b�lom kinyitni, vajon ny�lik-e. Elinduln�k, de a h�tam m�g�l halk mocorg�sra leszek figyelmes. Mikor megfordulok, ijedtemben a k�ny�k�mmel leverem a zen�l� dobozt, ami a polc sz�l�re volt helyezve.
- K�rlek, l�gy �vatos, nekem ez a t�rgy sokat jelent – mondja szel�d hangon ijedts�gem t�rgya, majd visszateszi a dobozt a hely�re.
- Hogy ker�lsz ide? – remeg� hangon k�rdezem, a f�lelem m�g a v�rt is meg�ll�totta az ereimben.
- Ezt �n is k�rdezhetn�m, mert �n eddig is itt voltam.
- Az lehetetlen! – ki�lt�som visszhangzik a nagy belt�rben.
- A fotelban – halkan v�laszol, �s att�l tartok igaza van. Pontosan �gy n�z ki, mint a porcel�nbaba, ami m�r nincs a fotelban… Meredten b�mulom �t.
- Na! Ne n�zz �gy, ink�bb csin�ljunk valami izgalmasat! – megragadja a karom, �s mikor mondan�m, hogy az ajt� nem ny�lik, csak megl�ki, �s kilibben rajta, mag�val r�ntva engem is. Tov�bb h�z a folyos� utols� ajtaja el�, kinyitja, �s valami eddig felfedezetlen csod�latos vil�g t�rul el�nk.
A h�z bels� kertje. Nem olyan elvadult, mint a kinti, van n�h�ny r�gi, kopott, feh�r, vas sz�k �s egy vas asztalka idekint. Emellett �ll egy m�g az utcal�mp�kn�l is d�szesebben megmunk�lt l�mp�cska.
- N�zz�nk csillagokat! – csattan fel �jra, �n pedig apr�t b�lintok, �s lehevered�nk a f�ld�n.
- Sokat tudsz r�luk?
- Olvastam p�r dolgot az itt l�v� k�nyvekben, de sajnos nem �rzem �gy, hogy az el�g lenne.
- N�zd, az a p�r csillag ott �gy n�z ki, mintha egy liliom lenne – �r�kig elemezgett�k a kirajzol�d� �br�kat, majd az �tban lev� csupaszod� f�k miatt �tt�rt�nk a n�v�nyek t�m�ra.
- Lassan hajnalodik. – fel�ll, int, hogy menjek, �s elindul vissza a h�zba – K�rlek, este megint gyere. Mes�lek neked egy t�rt�netet – �l vissza a fotelba, mik�zben �n haj�b�l szedek ki egy s�rg�s levelet.
- Meg�g�rem – elmosolyodik, �n pedig kil�pek az ajt�n, �s elindulok a kij�rat fel�.

M�r miut�n ki�rtem a h�zb�l, azt kezdtem el �rezni, hogy valami neh�zs�g f�szkeli mag�t a sz�vembe, �s ez most minden l�p�semn�l egyre csak nehezebbnek t�nik, m�g el nem �rek a h�zunk ajtaj�ig.
- Bar�tn�t tal�lt�l? – k�rdezi any�m, amint bel�pek az ajt�n. Nemlegesen r�zom a fejem, majd felvonulok aludni, mert az �jszak�z�s t�nkre tett. Kiv�telesen nyitva hagyom est�re az ablakomat, hogy egy kicsit megnyugtasson a hideg leveg�.

- Fiam, m�r h�rom �ra, mikor sz�nd�kozol felkelni? Kaja a h�t�ben, nekem mennem kell dolgozni. – Mordulok egyet, majd kicsusszanok a paplan al�l, �s elindulok le a l�pcs�n. Sz�pen kom�tosan megeszem, ami nekem a h�t�ben van, mint „reggelit”, hab�r ez m�r ink�bb uzsonna. Ezut�n mosakodni vonulok el, �s a t�k�rbe n�zve, ahol a f�rd�szobaablak k�pe t�kr�z�dik, az �let �rtelm�n filozof�lok, majd fel�lt�z�m, �s a napi rutinommal induln�k el, ha nem jutna eszembe a kapun�l, hogy egy�bk�nt k�s�sben vagyok. Fut�snak eredve pr�b�lom valamennyire megfigyelni az ism�tl�d� t�jat, �s csak a r�gi h�z ajtaj�n�l �llok meg kif�jni magam.
- M�r v�rtalak – hallok egy ismer�s hangot, �s mikor feln�zek, egy gyermekien csillog� szemp�r n�z vissza r�m az ajt� m�g�l. Bel�pek, � pedig becsukja m�g�ttem az ajt�t. – Mondd csak… hogy is h�vnak? M�g meg sem k�rdeztem, ne haragudj – halv�nyan elmosolyodom. Val�sz�n�leg � is sok�ig volt mag�nyos, ezt mindenki m�sk�pp dolgozza fel.
- Amatsuki Toiki a nevem.
- Jap�n vagy? – boldogan, mosolyogva n�z r�m. Tal�n ez v�ltozatlan benne? B�lintok r�.
- Akkor – kezdi kicsit habozva – �rdekel a t�rt�netem?
- Igen! – ism�t mosolygok.
- Gyere. Elmes�lem – megy el�re, mutatv�n az utat. Egy valamikori h�l�szob�ba �r�nk, �s le�l az �gyra – Foglalj helyet – mutat maga mell�, �n pedig le�l�k – Nos, tudod mindig olyan ember voltam, aki kereste azt a szem�lyt, akinek ugyan olyan a vil�ga, mint a saj�tom. K�rlek, hallgasd figyelmesen.
- Rendben.
- Hajdan�n, valamikor a XVIII. sz�zad elej�n, Alsace-ban, Franciaorsz�gban �lt egy fiatal l�ny. Nemesi csal�db�l sz�rmazott, �m k�v�lr�l t�k�letes csal�dja bels� szemmel egy romhalmaz volt. A l�ny sz�lei folyton csak vitatkoztak, �s mer�nyleteket ind�tottak egym�s ellen, amib�l senki nem ker�lt ki gy�ztesen, se vesztesen.
Ezen v�get nem �r� csat�roz�sok hat�s�ra a l�ny, Marie, a m�v�szetbe temetkezett. Zongoradarabokat �rt, heged�lni tanult, festett, rajzolt, k�nyveket olvasott. Min�l t�bbsz�r j�rt be a v�rosba, ann�l t�bbsz�r vette �szre, hogy az emberek mennyire elt�r�ek. Egy id� ut�n, m�r naphosszakat t�lt�tt a v�ros utc�in, hallgatva m�sok besz�lget�seit.
Az id� haladt el�re, de volt egy dolog, ami nem v�ltozott. Az egyik kis utc�ban egy f�rfi heged�lt. Minden nap, mikor a l�ny a v�rosban j�rt, csod�lta j�t�k�t, �s �r�kat �lt el�tte k�peket festve. K�s�bb megfestette a f�rfi arck�p�t is. Miel�tt hazaindult volna, lerakta el�.
M�snap, mikor kiment, a f�rfinek �s a heged�nek is nyoma veszett, a k�ppel egyetemben. �gy volt ez az elk�vetkezend� napokban is, b�rmikor ment ki, az utca �res volt.
Marie elkeseredetts�g�ben bez�rk�zott, s napokig csak heged�j�t b�multa. Egyik vas�rnap sz�lei k�z�lt�k vele: f�rjhez megy. Nem tudta eld�nteni mit tegyen, s�rjon, vagy �r�lj�n. S�rjon, mert � m�r szerelmes, vagy �r�lj�n, mert �gy tal�n enyh�l majd f�jdalma. Csak egy k�rd�st tett fel nekik: Mikor?
Apja v�lasza az volt, hogy m�snap mutatj�k be neki. R�k�vetkez� nap a l�ny �sszeszedte minden erej�t, s pr�b�lt – itt meg�ll – Nem unod? – hangj�ban cseng az aggodalom
- Dehogy! K�v�ncsi vagyok, mes�be ill� t�rt�net – elmosolyodik, majd folytatja.
- Teh�t, a l�ny pr�b�lt b�josan kin�zni, hogy legal�bb leend� f�rj�vel tehessen valami j�t. Le�lt az �gy�ra, �s v�rt. 2 �r�n kereszt�l, mikor is sz�lei kih�vt�k �t. J�vend�belije ott �llt a l�pcs� el�tt a hallban. Marie sz�ve is kihagyott, mikor megl�tta. A f�rfi odas�t�lt, kezet cs�kolt, mosolyra h�zta sz�j�t, majd �gy sz�lt
„Megtiszteltet�s, hogy tal�lkozunk, kisasszony”
� �llt ott. A f�rfi, a heged�vel. Marie ezt a napot �let�nek legszebbjek�nt �lte meg.
Az �vek h�zass�guk ut�n csendesen, szeretetteljesen peregtek… Egy ideig. 10 �v ut�n a f�rfi, Andr�, hal�los beteg lett, �s ezt k�vet�leg 3 �vre r� belehalt.
Volt egy titka, amire mindenki, vagyis, m�r aki, de hal�la ut�n j�tt r�. A folyton bez�rt szoba, az �p�letben terjeng� k�l�n�s szagok, a rejt�lyes foltok a falon… M�gi�val foglalkozott.
A l�nyt eg�sz �let�ben egy porcel�nbab�hoz hasonl�tgatta. A f�rfi f�lt�kenys�ge v�gtelen volt. Annyira szerette a l�nyt, hogy �r�kk� mag��nak akarta tudni, ez�rt �tkot sz�rt r�. Nappal porcel�nbabak�nt kell figyelnie, ahogy gyermekei keresik �t, �jszaka pedig emberk�nt kell �lnie, a h�z elhagy�sa n�lk�l.
- Nem f�j? – cs�szik ki ez a gondolat a sz�mon
- M�g mindig szeretem – keser�en mosolyog, s leg�rd�l egy k�nnycsepp az arc�n. Folytatja – Gyermekeik hamar elk�lt�ztek, t�bb sz�z �v telt el, mire a l�ny �jra l�tott valakit.
- H�t, pedig itt vagyok, �s boldog�talak – mosolygok r� idi�t�n
- Ez�rt, csin�ljunk valamit! – megint mosolyog, levesz p�r k�nyvet a polcr�l, olvas �s k�rdez.
- Marie, lassan hajnalodik – sz�j�t lebiggyesztve kucorodik vissza a fotelbe. Sokkal ink�bb t�nik egy eleven gyereknek, mint egy csal�dany�nak. Vajon ilyen volt, vagy a mag�ny tette t�nkre? Sz�tlanul integet.
Mikor a kapun is kil�pek, furcsa gondolatok, vagy ink�bb eml�kek cik�znak bennem, amiket eg�szen haz�ig pr�b�lgatok rendbe rakni, de semmit nem �rek el vele, �gy csak bed�l�k az �gyamba.

- Reggeli! – kiab�l anyu ism�t, �s megism�tlem a napi rutint. Kim�szom, led�c�g�k, reggelizem, �s m�l�zok, plusz konstat�lom, hogy �sszesen h�rom �r�t aludtam.
Ezut�n elrendezem a k�peimet a f�nyk�pez�n, �s a sz�m�t�g�pen, s�t�lok egyet a tengerparton, �s onnan indulok ma. Szeretn�k n�h�ny k�pet mutatni neki.
Az �t, m�g oda�rek, pont annyira el�g, hogy kiv�lasszam azokat, amik szerintem a legjobban siker�ltek, �s biztosan megmutatn�m neki.
A kapun bel�pve l�tom meg, hogy �jra az ajt�ban v�r. M�g odas�t�lok, elrakom a g�pet.
- �dv�zletem! – mosolyog, �s �t�lel. F�lig v�r�s�d�m, majd vissza�lelem – Bocs�nat… Sok�ig voltam t�rsas�g n�lk�l… - mondja, majd elenged.
- Semmi baj, tudom milyen �rz�s.
- Te emberek k�zt vagy, akkor mi�rt? – tekintete firtat�
- Sz�mukra l�thatatlan vagyok. �gy �rtem… Soha senki nem vesz �szre.
- �rtem – mondja, majd beh�z abba a szob�ba, ahol el�sz�r „megtal�ltam” �t – Tudod – sz�lal meg egy hosszabb hallgat�s ut�n – hasonl�tasz r�. Azt mondta, sosem fog m�shoz �rni, hogy csak hozz�m fog tartozni, m�g ha �jj� is sz�letik – K�zben levett egy k�nyvnek t�n� dolgot a polcr�l, ami v�g�l is egy album, hiszen k�pekkel van tele, amit nem �rtek, mert ebben a korban nem volt m�g f�nyk�pez�g�p…
Ahogy lapoz, �s n�zi a k�peket, arca �jabb �s �jabb f�jdalmas jeleket t�kr�z – M�g mindig nem tudom, hogy tudta megcsin�lni nekem ezeket a k�peket, de megmaradtak, �s ez j�l esik – Odal�pek hozz�, majd er�sen magamhoz szor�tom. S�r. Halkan, de v�llai r�ng�s�b�l �rzem. H�t�t simogatom, h�tha megnyugszik. Kapaszkodik bel�m. Nem tudom, hogy sz�m�ra mit jelent az egy�tt t�lt�tt id�, de sz�momra egy�rtelm�en fontos.

V�llai meg�llnak a remeg�sben. �ri�si szemeit r�m szegezi, tekintete elm�ly�lt, �szni lehet a tenger�ben. Hosszasan n�z r�m, mintha szeretne valamit. Kicsit megemelem �ll�t, majd megcs�kolom. Er�s reccsen�sek hangja, majd cs�r�mp�l�s. F�lve nyitom ki szemem, �rzem, hogy ennek csak rossz v�ge lehet. Darabokra t�rt. Nem fojtom el �v�lt�sem. Az eg�sz h�z visszhangzik t�le, s kis id� m�lva, mikor lehiggadok, felteszem a k�rd�st
- Ugye ha holnap este elj�v�k, itt leszel? – hi�ba v�rok v�laszra, semmi.
K�ts�gbeesetten �s �resen ballagok haza a s�t�t, s�rga f�ny� utc�kon. Mintha minden ellenem sz�lna.

Haza�rve ajt�stul szakadok be, �gyet sem vetve arra, any�m alszik-e, vagy sem, majd cip�t, kab�tot ledobva felm�szom, �s ma csak az �gyam sz�l�ig jutok el.

- Reggeli! – pr�b�l meg fel�breszteni a mindennapos hang, de ma nem hagyom neki. A bens� vil�gom nem akar felkelni, �s addig jobb, am�g nem f�j.
- Mmmrhh – m�szom fel teljesen az �gyra.

Hat �ra. Sietnem kell, ha l�tni szeretn�m.
Hi�ba futok a h�zunkt�l a h�z�ig, hi�ba n�zem �t t�vir�l hegyire az eg�szet, m�g a pinc�t is, ahol ink�bb nem akarom megtudni, milyen csontokba �s dolgokba botlok meg, � nincs ott.
Hazamegyek. Alszom, �s majd holnap is j�v�k.

- Reggeli! �s elmenn�l ut�na a boltba?
- Mmmrhh – ez most a takar� al�l val� kics�sz�som hangja volt. Lemegyek. Reggeli, �s bolt.

Az utc�k ugyan olyan gy�ny�r�ek, mint eddig. Levelek, szell�, �let. Csak � hi�nyzik a k�pb�l, �s csak sz�momra.
- H�, Marie, lev�l ragadt a hajadba!
- T�nyleg? Kiszedn�d, l�gyszi? – nevetg�l� hangok, �s egy ismer�s n�v, mire azonnal odakapom a fejem. Ott van az utca m�sik oldal�n, � az.
- Marie! – kil�pek az �tra, hogy min�l hamarabb �t�rjek. �les, sz�r� f�jdalom. Zuhanok, �s minden els�t�t�l, majd f�kcsikorg�s halkul� hangja...

*

M�r hi�ba h�vtam ki a ment�ket. Fogalmam sincs, honnan ismerhetett, de pont �gy n�z ki, mint az a f�rfi, akir�l anyu a csal�di r�mt�rt�neteket mes�lte.

Andr� b�csi, aki folyton valami rosszban s�ntik�lt.